casa-eusebiu-camilar

Suceava megyében, Udeşti falu központjában, az emlékház 1984-ben volt megnyítva, Eusebiu Camilar író (1910-1965) házában. A szülői ház három termében berendezett kiállítás az író életének és teremtési tevékenységének körülményeit adja elő, egy gazdag gyűjtemény segítségével: bútorok, személyes tárgyak, háztartási tárgyak, könyvek, személyes íratok, fényképek, stb.


220px-eusebiu_camilar

            Eusebiu Camilar Udeşti-ban született ötödiknek a család hét gyermeke közül; szülei, Ioan és Natalia (szül. Motrici) szegény falusi emberek voltak: “Én még elkaptam a mécses idejét. A fény a szegények házában. A miénket anyám tartotta meg nagyanyától; nagyanya – az ő anyjától. Egy fazék szilánk alja volt, amit az ősünk talált a szemétben a vásárhely szélén. Így tartatott meg.” (E. Camilar, Vulcan).

1914-ben az apja kivándorolt Amerikába, ahonnan ugyanolyan szegényen tér vissza néhány év mulva: “Apám nem hozott pénzt Amerikából. Egyesek azt mondták, apa túl sokat ivott. […] Minket anya nevelt fel. És mi szerettük anyát. Ő védett minket.” (E. Camilar, Cordun).

1918 és 1923 között a szülőfaluja-beli Népi iskolában tanul, majd három évet a Ştefan cel Mare Liceumban, Suceava-ban, majd a szegénység miatt lemond erről; “nagyon szerény tanuló volt, és most is látom magam előtt a falusi emberek ruhájába öltözve: fehér ing, szűk nadrág, bárány-bunda, trikolórral díszitett őv…” (prof. Ştefan Pavelescu). 1928-1930 között, nagyon szegény lévén, különböző munkákból tartja el magát: állami hivatalos-segéd, szezonális mezőgazdasági munkás, pék-segéd Iaşi-ban, ruha-mosó, portás, futár Bukarestben. 1929-ben debütál a „Moldova literară”-ban, a Cetatea mea (Az én váram) c. verssel. 1931-1932-ben szerkeszti a „Ţara Fagilor” folyóíratot, amit Constantin Milici ad ki Soloneţ–Suceava-ban, majd 1932-1933 között be van sorolva a Suceava-i Katonai Parancsnokságnál, gyalogosként. 1935-ben Iaşi-ban telepdik le, ahol különböző újságokban és folyóíratokban publikál: „Chemarea”, „Iaşul”, „Voinţa”, „Cetatea Moldovei”, „Lumea”, „Avântul” stb; “Sok szempontból ez az író Gorkij-ra emlékeztet; 1938-ban – amikor megismertem – szinte kóbor volt, mindenesetre egy out-law. Nem tudni, miből élt, Jack Londont olvasott (Martin Eden), és szinte fulladásig csodálta a Spovedania mea-t (Az én gyónásom)” (Al. Piru). 1937-ben kiadja a Chemarea cumpenelor vers-plakettet.

1938-ban összeházasodik Magda Isanos (1916-1944) költő, író és publicistával, akivel nagyon szerényen, anyagi hiányok között élnek. 1941-ben születik az egyetlen gyermekük, Elisabeta (Zuţa), az Elisabeta Isanos néven ismert leendő költő, író és fordító. 1942-ben kiadja az első regényét, a remekműnek tartott Cordun-t. 1944-ben az író felesége, Magda Isanos, 28 éves korában huny el. Tagja volt az Írók Egyesületének (1954) és levelező tagja a Román Akadémiának (1955), kiadott verset, prózát, riportokat, regény-részleteket, verses színdarabokat, történelmi és írodalmi evokációkat, utazási jegyzeteket, stb., elmesélte négy kötetben a híres 1001 éjszaká-t, fordított orosz, kínai, perzsa, szanszkrit írodalmat, utazott külföldre, hivatalos írodalmi személyiség lett, aki az iskolai könyvekbe volt sorolva.

55 évesen hunyt el egy kínzó betegség után, és a bukaresti Bellu temetőben volt eltemetve. Irodalmi mű: Chemarea cumpenelor (1937), Cordun (1942), Prăpădul Solobodei (1943), Avizuha (1945), Răfuiala (1945), Focurile, Magda Isanos-szal együtt (1945), Turmele (1946), Cartea de cântece (1946), Valea hoţilor (1948), Negura, I-II (1949-1950), Temelia (1951), Prin Ţara de Sus (1954), Livezile tinere (1954), Poarta furtunilor (1955), Împărăţia soarelui (1955), Inimi fierbinţi (1956), Valea Albă (1957), Cartea poreclelor (1957), Cărţile săgetătorului (1957), Cel din urmă apostol (1957), Nopţi udeştene (1960), Pământul zimbrului (1962), Poezii (1964); Vrancea (1964), Povestiri eroice (1965) stb. Poszthumusz könyvek: Viforul (1966), Farmecul depărtărilor (1966), Clopote în amurg (1969), Turmele. Cordun. Avizuha. Valea hoţilor (1971), Satul uitat (1974), Călăreţul orb (1975), Cartea de piatră (1981), Stejarul din Borzeşti. Povestiri eroice (2006) stb.

(dr. Aura Brădăţan)

AZ „EUSEBIU CAMILAR” EMLÉKHÁZ

A lencse felújítás miatt zárva van.

Az Udeşti-i „Eusebiu Camilar” Emlékház – felnőttek

– tanulók, egyetemisták érvényes igazolvánnyal

– nyugdíjasok

4 lej/fő.

1 lej/fő.

2 lej/fő.

INGYENES SZOLGÁLTATÁSOK:

  • súlyos fizikai fogyatékosok számára;
  • állami intézményekben élő gyermekek;
  • ICOM-kártya tulajdonosok;
  • háborús veteránok;
  • 50% kedvezmény: – nyugdíjasok;
  • a múzeumi hálozat jelenlegi alkalmazottai és nyugdíjazottai;
  • a Suceava Megyei Tanács alkalmazottai;
  • partnerek – az érvényes partner-szerződések alapján;

A kiállításokhoz és múzeumon kívüli kulturális eseményekhez használt terek írásos kérésre vannak fenntartva.